Anyatejes-tápszeres táplálás időszaka

Kizárólag, igény szerint szoptatott babát 6 hónapos koráig nem lehet túletetni. Vannak újszülöttek, csecsemők, akik a korai időszakban nagy ütemben, gyorsan híznak, akár többszörösét az átlagos növekedésnek. Náluk a gyarapodás lassulása sokszor korábban bekövetkezik, már akár a 3. hónap táján. A későbbi problémák megelőzése érdekében azonban érdemes szem előtt tartani, hogy az első fél évben nagyon intenzív változás történik: az, ami rendben lévő egy pár hetes babánál, már nem feltétlenül kedvező egy-két hónap múlva. A szoptatás nyugtató szerepét senki nem kérdőjelezi meg, de idővel célszerű szélesíteni azt a repertoárt, amivel babánkat meg tudjuk vigasztalni.
Tápszerrel táplált csecsemőknél azonban fennáll a túletetés veszélye. Ennek mértékét csökkentheti, ha lehetőségünk szerint, vegyesen anyatejjel és tápszerrel etetjük. A tápszeres etetésnél is rendkívül fontos babánk egyéni jelzéseinek megfigyelése és megismerése. Ha mindig a tápszer doboza szerinti adaggal kínáljuk a csecsemőt, elképzelhető, hogy túletetjük őt. Míg az anyatej összetétele egy szoptatás közben is változik, így egy kevéssé éhes, vagy inkább csak szomjas csecsemő csak az első hígabb tejet issza akár, addig a tápszer összetétele mindig állandó és nem tudja úgy követni a baba igényeit. Ráadásul a cumisüveg kifogyhatatlan, újratölthető forrás, amiből egyenletes sebességgel folyik a tápszer, amíg csak szopja a baba. Tápszer esetében tehát határt szoktak szabni a fogyasztásnak, nehogy túlterheljük a kisbaba szervezetét. Az általános ajánlás 150 milliliter testsúly-kilogrammonként naponta. (A közhiedelemmel ellentétben az eddig elmondottak miatt ezt szopós babákra nem alkalmazhatjuk.) Vagyis egy négykilós babának 600 milliliter tápszer jár egy nap. De ahogy ezt korábban már hangsúlyoztuk, nem egyenlő adagokra osztva. Tápszeres etetésnél is fontos, hogy kövessük a baba önnyugtató képességeit, támogassuk őt ebben, illetve igyekezzünk egyre változatosabb módon segíteni neki, hogy ne az etetés legyen az egyetlen vigasztalás.
Tápszeres tápláláshoz hasznos ötleteket kaphatnak az alábbi linken (egyelőre angolul): http://bababarat.sztnb.hu/sites/default/files/health_professionals_guide_infant_formula.pdf
Amennyiben úgy tapasztaljuk, hogy gyermekünk evése, annak gyakorisága és intenzitása hosszasan változatlan, érdemes feltennünk magunkban az alábbi kérdéseket:

• Miért félünk a gyerek sírásától, van-e bennünk törekvés, hogy a lehető leghamarabb megszüntessük azt?
• Hogyan éljük meg, mennyire erőteljesen követelőzik gyermekünk egy-egy sírás alkalmával?
• Tapasztaljuk-e, hogy egyre differenciáltabbak a sírások, ami segít megkülönböztetnünk az éhséget az egyéb diszkomfort érzésektől?

A hozzátáplálás – váltás időszaka

A hozzátáplálás korai időszakában nagy változatosságot mutatnak a csecsemők annak terén, hogy mennyire fogadják nyitottan és örömmel az evés új módját, mennyire kíváncsiak az új ízekre. Vannak babák, akik szinte mindent meg szeretnének azonnal kóstolni, amit a felnőttek asztalán látnak, alig várják a legújabb típusú ételeket. Ilyenkor a büszke szülő, megkönnyebbülve, hogy neki aztán nem válogatós a gyermeke abba a hibába eshet, hogy a szívesen, örömmel evő, kóstoló babát addig kínálja, amikor már nem az éhsége, csak a kíváncsisága miatt eszik. Természetesen nem kell megvonnunk a falatot a babától, de igyekezzünk egy keretet tartani. Ha azt látjuk, szívesen ízlelget még, de már nincs igazán mennyiségi táplálékra szüksége, adhatunk a kezébe egy jó puhára párolt zöldségdarabot (a brokkolinak még „nyele” is van), amivel próbálkozhat önállóan is. A szívesen kóstoló, vagy evő babák – csak úgy, mint az eleinte sokat szopó újszülöttek -, idővel csökkentenék a mennyiséget, de gyakran a szülő ragaszkodik a korábbi adagokhoz, mert nehéz elfogadnia, hogy az addig jól evő gyermeke már nem olyan jó étvágyú. Az ilyen hibák elkerüléséhez is fontos, hogy igyekezzünk minél többször tányérból etetni, mert az üvegből kanalazás könnyen vezet összehasonlítgatáshoz, méricskéléshez.
A váltás-hozzátáplálás időszakában külön kérdés, hogy hogyan alakul a szoptatás folytatása. Mára szerencsésen már egyre kevesebb helyen tanácsolják a szoptatás ütemezett kiváltását, de itt is fontos hangsúlyozni, hogy a kettő (anyatej – egyéb ételek) egymáshoz viszonyított aránya fokozatosan átvált akkor is, ha nem tervezzük meg előre az ütemét. Nagyon örvendetes, ha egy baba egy évesen még anyatejhez jut, de nem jó, ha a szoptatás még mindig a fél éves kori állapotok szerint történik. Ha úgy érezzük, nem tudunk változtatni a szoptatás intenzitásán gondoljuk végig:

• Hogyan fogadjuk a gyermekünk kellemetlen, rossz érzéseit? Ad-e a szoptatás egy menekülő utat számunkra ezektől a kellemetlen pillanatoktól?
• Hasonló-e a szoptatási gyakorlatunk ahhoz, ahogy mások rögtön játszó cumit adnak a gyereknek, hogy elkerüljék a sírást, haragot, nyűgösséget?

Az önállósodás időszaka

Akár a szilárdabb táplálékkal, akár a szoptatással tartjuk fenn azt a szokást, hogy az indulatos gyermeket ezekkel csillapítjuk, akkor ezzel arra tanítjuk, hogy az evés az önjutalmazás formája és/vagy a rágás az indulatok levezetésének módja. Soha ne feledjünk rátekinteni a családban a felnőttek saját szokásaira: mikor, mivel jutalmazzák magukat, hogyan vezetik le a feszültségüket? Egyáltalán, mennyire viselhetők a negatív érzések (szomorúság, düh, csalódottság stb.), vagy mennyire kell gyors kivezető utat találni? Mennyire játszik szerepet az evés-ivás ezen a területen?
Természetesen az étel megvonása nagyon erőteljes gesztus a felnőtt részéről, pláne, ha a gyermek már ráállt a szinte folyamatos rágcsálásra. Ilyenkor a visszautasítás helyett kínáljuk inkább alacsony kalória tartalmú, egészséges lehetőséggel. Ne mi tegyük szénhidrát-függővé.