0-2 hónap
Ideális esetben anya és baba a lehető legtöbb időt töltik ilyenkor együtt, hogy egymás jelzéseire ráhangolódhassanak. A korai gyermekágyas időszakban mindkettőjüknek előnyös, ha sokszor vannak testközelben, együtt pihenik ki a szülés/születés fáradalmait. Újszülött korban a korai éhségjelek közé tartozik a cuppogás, tátogás, nyelv nyújtogatása, ajkak nyalogatása, a fej forgatása, a kéz szájhoz vitele, az ujjak és az öklöcske szopogatása. Újszülött babáját változatosan sokféle testhelyzetben, pl. ölben, karban, vagy fekve etetheti. Amennyiben az anyatejes táplálás akadályba ütközik, kizárólag erre alkalmas tápszerrel pótolhatjuk azt.

A baba megszületése utáni első napokban az anya melle kolosztrumot, ún. előtejet termel. Ennek mennyisége még kevésnek tűnik, de jelentősége a baba szempontjából annál nagyobb. Amennyiben valamilyen okból a baba nem lehet az anyja mellett, akkor is célszerű a kolosztrum pár cseppjét is kifejni, és a babának adni. Kinél előbb – kinél később, de az első héten megtörténik a tejbelövellés, amikor az anyatej mennyisége ugrásszerűen megnő. Az igény szerinti szoptatás - a baba jelzéseire válaszként anyja megszoptatja őt, függetlenül attól, hogy mikor és mennyit evett utoljára – esetén általában a 6. hét körül kialakul a kereslet-kínálat szerinti tejmennyiség.
A sírás már az éhség késői jelzése, ilyenkor a babát sokszor előbb meg kell nyugtatni, csak utána lehet mellre tenni. Esetenként a baba visszabukja az elfogyasztott tej egy részét, de ha ez a babát különösebben nem zavarja, akkor nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani neki. Ha a szoptatás nem megvalósítható, vagy szoptatással nem lehet a baba szükségeit kielégíteni, érdemes az anyatejes táplálás egyéb módjaival próbálkozni (ld. a gyakori kérdéseknél), és csak végső esetben dönteni a tápszer mellett. Arról, hogy a baba elegendő anyatejhez jut-e, nem ad feltétlenül információt, hogy milyen gyakran vagy hosszan eszik. Általában azt lehet mondani, hogy naponta legalább 8-szor egyen, legyen meg a napi 6 pisis, és a napi 3 kakis pelenka (4 napos kortól kb. 6 hetes korig). A súlyváltozás jellemzői: az első napokban max. a születési súly10%-át veszti el, és legkésőbb a 14. napra visszanyeri azt.

Gyakori kérdések

Honnan tudom, mikor kell szoptatnom?

Minden csecsemő egyéniség. Ne várja magától, hogy rögtön minden jelzését értse kisbabájának. Ha figyel rá, és hisz benne, hogy az első perctől képes kifejezni magát, akkor egyre nagyobb biztonsággal el fogja tudni dönteni, mikor szoptassa. Ön lesz az, aki a legjobban fogja érteni és ismerni Őt. A szoptatással kapcsolatos technikai tanácsokért ld. La Leche Liga

Nem tudom, eleget eszik-e? Kell-e mérnem?

Beszélje meg a gyerekorvossal, védőnővel: az első időszakban érdemes mérni, mert a mérés eredménye sok aggodalmat eloszlathat. Ha úgy érzi, túlságosan nagy jelentőséget tulajdonít a mérés eredményének, és többet aggodalmaskodik, érdemes segítséget kérnie.

Kell-e fejnem a szoptatások között?

Ezzel kapcsolatban sokféle ellentmondó tanácsot kaphat… Bizonyos helyzetekben szükség lehet a fejésre (kezdetben, amíg "összeszoknak", amíg egyenetlenebb a szopás és a tejtermelés, ha a mellgyulladás veszélye áll fenn…), de tartósan nincs erre szükség: a világ számtalan helyén az asszonyok sikeresen szoptatnak fejés nélkül.

Mit ehetek és ihatok a szoptatás alatt?

Alapesetben az édesanyáknak nem szükséges semmi speciális diétát tartaniuk. A babák egyéni érzékenysége ugyanakkor szükségessé teheti, hogy bizonyos ételeket kerüljünk. Leggyakrabban a tehéntej okozhat panaszt. Természetesen kerüljük a nagymennyiségű és rendszeres alkohol fogyasztását.

Edzhetek vagy fogyókúrázhatok a szoptatás idején?

A testmozgás biztosan jót tesz, ha nem terheli túl magát. Ügyelnie kell arra, hogy még többet igyon. Ha fogyni szeretne, ezt csak fokozatosan és óvatosan tegye, fogyasszon elegendő egészséges táplálékot. Sok esetben a szoptatás önmagában szépen fogyaszt!

Cumi, cumisüveg, bimbóvédő – használjam, használhatom ezeket?

Létezik cumisüveg nélküli élet! Szerencse, ha a szoptatás olyan jól működik, hogy nincs is szükség pótlásra - ekkor felesleges a cumisüveg. Egyéb folyadékot kis csecsemők is tudnak (megfelelő) kis pohárból vagy kanálról fogyasztani. Bimbóvédőre szükség lehet, ha a mellbimbó esetleg kisebesedik, fáj. Utána vissza lehet térni a szokásos szoptatásra.

Nem akarom szoptatni, mit tehetek?

Esetleg még egy picit gondolkodjon rajta, miért is nem akarja: tart-e valamitől? valamiért nehezére esik-e lelkileg? Adjon egy esélyt ennek a kényelmes és egészséges megoldásnak azzal, hogy beszél pl. egy szoptatási tanácsadóval, szoptató anyával, barátnőjével vagy pszichológussal. Valószínűleg még nem késő! Ha ezek után is nem a válasz, a gyermekorvossal kell megbeszélni a teendőket.

Mohón eszik, sok levegőt nyel...

Igyekezzen önmaga a lehető legjobban ellazulni. Szopzatás előtt egyen-igyon, helyezkedjen el kényelmesen, csöndes körülmények között. Lélegezzen mélyeket. Figyeljen arra, milyen érzést ad át a kezén, a testén keresztül a kisbabájának: segíthet neki megnyugodni. Érdemes azt is megfigyelni, hogy a mohóság akkor jelentekzik-e, amikor már nagyon megéhezett, esetleg hosszabban sírt, nagyon felizgatta magát. Talán érdemes korábban megetetni.

Esténként sokat sír, addigra kevesebb a tejem?

A kiscsecsemőknél gyakori a koraesti sírás, a napközben felgyűlt feszültséget így vezetik le. Pár hét után el szokott múlni, addig vígasztalgathatják, igyekezzenek nem kétségbeesni, őt pedig ne szoktassák rá olyasmire, amit hosszú távon majd nem tudnak/nem szeretnének csinálni (pl órákig járkálni vele).

Hasfájós a gyerekem...

Tekereg, fel-fel sír? Nem biztos, hogy fájdalomként kell értelmezni, úgy, mintha egy betegségről lenne szó! Reagálhat érzékenyen mindarra, ami a hasában történik. Érzékeny, még szokatlan neki ez a sok új testi érzés. Gyengéd odafigyeléssel a szülők, ha ők maguk nyugodtak maradnak, átsegíthetik őt az általában csak pár hétig tartó időszakon. Ha komolyabbnak tűnik a hasfájás, természetesen az orvos dolga megítélni, van-e teendő.

Sokat bukik...

A "bukás" mennyisége általában nagyon csalóka! Óriási mennyiségnek látjuk, pedig valójában a "lényeg" bentmarad. Meg lehet mérni, ha erről meg akarunk győzödni. valójában, ha a súlya gyarapszik, egyáltalán nem baj, ha némi "felesleg" visszajön, vagy egy büfögéssel nemcsak levegő jön. Erről bővebben olvashat cikkünkben. (Bukás, hányás, öklendezés)

Gondot jelent, ha néha adok neki tápszert is?

Ezt érdemes következetesen csinálni. Ha valamilyen oka van erre, igyekezzen a gyerek számára is átlátható rend szerint adni neki a különféle táplálékot.

Aluszékony a babám, ébresszem-e?

Mi számít aluszékonyságnak? A gyermekorvos tud segíteni ennek megítélésében! Vannak gyerekek, akik nagyon hamar átalusszák az éjszakát, ennek örülhetünk! Kissúlyú gyerekek, vagy aki "sárga" volt, aludhat annyit, hogy felmerül a tapintatos ébresztgetés.

Nem tudom lerakni a kiságyba, rögtön felébred...

Ha fel is ébred, nem baj: maradjon mellette, simogassa, beszéljen hozzá, és szép fokozatosan búcsúzzon el tőle, úgy, hogy segítsen neki megnyugodni. Ha úgy érzi, mindent megtett a jól-létéért, nem kell azonnal kivenni az ágyból, ha éppen az imént tette be. Bízhat abban, hogy az Ön(ök) támogatásával ő maga is megtanul megnyugodni, elaludni.

Túl gyakran, szinte folyamatosan etetem...

Természetesen ez attól is függ, milyen korú, fejlettségű csecsemőről van szó.Saját maga is mérlegelheti, túl sok-e, ha írja magának egy hétig folyamatosan a szoptatások időpontját és időtartamát. Ebből kiderül, mennyire szubjektív a benyomása. Ha a gyerek jelzéseit figyeli, és nem mindig csak szoptatással próbál reagálni azokra, nem valószínű, hogy szoptatással "túletetné". Előfordulhat, hogy amikor egyéb dolgokkal is megnyugtathatná, olyankor is eteti - ezen érdemes elgondolkodni. Ha úgy érzi, hogy ez valóban túl gyakori, érdemes segítséget kérnie: kérje ki a gyermekorvos és/vagy a védőnő véleményét, keressen meg egy szoptatási vagy perinatális tanácsadót.

Fájdalmas a szoptatás (mellgyulladásom van), mit tehetek?

Ez a kettő nem biztosan azonos! Forduljon szakemberhez, mert gyorsan nagyon kellemetlenné válhat ez az állapot.

Az etetések közben, vagy a végén rendszeresen sír...

Ez így van-e vajon minden etetésnél, vagy csak bizonyos alkalmakkor? Ne essen kétségbe, igyekezzen megfigyelni, mivel függhet össze: túl gyorsan, esetleg nehezen jön-e a tej? Úgy érzi-e, hogy valóban nincs már tej a mellében? Ha megkínálja pótlással (ha szokta pótolni), ez megnyugtatja-e? Karban megnyugszik-e egy idő után? Ha jól megfigyel mindenrészletet, a szakember is jobban fog tudni segíteni. Fontos, hogy Ön ne idegeskedjen, ne kapkodjon, attól biztosan csak romlik a helyzet. Az is kérdés, hogy gyermeke kezdettől vagy régebb óta így eszik, vagy ezt csak egy bizonyos idő óta figyeli meg?

Elutasítja a mellem, csak a lefejt anyatejet fogadja el...

Biztosan nem reménytelen a dolog! Türelmesen, mindkettőjükben bízva, ha Ön szeretné, szinte biztosan el fogja fogadni a mellet. Jól jön ilyenkor a külső támogatás, ha valaki más is megfigyeli kettőjüket, és kap némi tanácsot, biztatást. Persze nem mindegy, a lefejt tejet milyen technikával adja! Nagylukú cumiból "túl könnyű" kiszívni a tejet, azzal öszehasonlítva könnyen leszokhat egy csecsemő az igazi szopásról.