A kisgyermek ekkor már változatosan étkezik, egyre inkább azt eszi, amit a család. Egyre többféle étkezési helyzethez tud alkalmazkodni, több a tapasztalata (család, barátok, bölcsőde, étterem). Többféle ételt tud kipróbálni - van, amit visszautasít, időre van szüksége, míg megszokja a különféle ételek illatát, ízét. Elkezd kialakulni, hogy milyen ételeket szeret, és nem szeret - 4 éves korra kialakul az ételek fogalmi kategorizálása is.
A gyermek az akaratához ebben az időszakban fokozottan ragaszkodik, legyen az akár kedvelt ízek, vagy ételek fogyasztása, akár az önálló étkezés. A korábban használt merev szabályokhoz való ragaszkodás, a gyermek önállósági (és választási) törekvéseinek korlátozása ebben az időszakban inkább árt, mint használ. A gyermeknek magának is meg kell tapasztalnia a különböző helyzeteket, és a felnőtteknek támogatniuk érdemes őt ebben. Az időbeosztás át- és megszervezése is segíthet ebben, de hasznos lehet, ha a gyermeknek a szülő által jónak látott két dolog közül adnak például választási lehetőséget.
Az időszak során a mozgások, készségek finomodnak. Száját már akkorára nyitja, amekkora a falat. Szabályozni tudja a harapás erősségét is, így erősebben harap a keményebb ételekre, de az evés sebessége is nő. Érzékelése és nyelvének ügyessége is fejlődik, így már olyan dolgokra is képes, mint a fogainak nyelvével való letisztítása, vagy a kevert állaggal való könnyebb boldogulás. A száj körüli koordináció fejlődésének is betudható, hogy a poharat egy kézzel is jól irányítja, illetve hogy képes már szívószállal inni.
Önállóan, csaknem tisztán eszik/iszik (kanállal keveset kilöttyinthet még). Még fel kell vágni számára a nagyobb darabokat, de a korszak végére az ételek felszúrására tud már villát használni, felnőtt méretű kanállal is boldogulni. Három éves korra úgy fogja az evőeszközt, mint a felnőttek. Szalvétát is elkezd használni és megtanul kancsóból is önteni.
Gyakori kérdések
Gyermekem nagyon válogatós. Mit tegyek, hogy többféle ételt fogadjon el?
Először gondolja végig, mik azok, amiket megeszik. Akár írja is le, mit fogyaszt el egy tipikus hét alatt. Ebbe számolja bele az italokat, rágcsálnivalókat, útközben bekapott kekszeket, jutalom Túró Rudikat is. Esetleg számolja ki, ez mennyi kalória egy napra. Nézzen utána, mennyi kalóriára van szüksége egy ilyen korú kisgyereknek… Nem lehetséges, hogy nem is igazán éhezik meg egy-egy étkezés idejére? Az evéshez ugyanis - bármilyen egyszerűen is hangzik - éhesnek kell lenni! Sok kisgyerek ezt az érzést szinte nem is tapasztalja meg az első éveiben. Lehet, hogy egy napi étkezést ki is lehetne már hagyni. Egyébként pedig nem kell nagyon sokféle ételt enni. Az alapvető, szükséges tápanyagok benne vannak kiszámú, egyszerű ételben is. Fontosabb, hogy amit megeszik, azt örömmel tegye, minthogy nap mint nap huzavona legyen az étkezés körül. Ha mindketten úgy készülnek az étkezésre, mintha a csatatérre mennének, aligha lesz előrelépés. Jobb egy ideig csak azokat a dolgokat kínálni, amiket örömmel megeszik, azután lassacskán előhozakodni egy-egy újdonsággal.
A gyermekem csak úgy hajlandó enni, ha közben mesét néz, játszik vagy olvasunk neki. Hogyan szoktassam le róla?
Ha rászokott, azt nem egyedül tette - vagyis felelősséget kell vállallni ezért a felnőttnek is. Vagyis ne szidjuk érte, ne neki tegyünk szemrehányást. Ha már közösen alakítottuk ki ezt a szokást, közösen "másszunk" is ki belőle. Nyugodtan elmondhatjuk neki őszintén, hogy szeretnénk erről leszokni. Fontos, hogy a gyerek tudhassa, hogy mesélés, közös játék, olvasás ezután is lesz. Csak külön! Az evésnél pedig, ha azt tapasztalja, hogy szülője vele marad, figyel rá, nem csinál közben mást, nyugodt és örömmel kíséri önálló próbálkozásait, beszélget vele, akkor ő is szeretni fogja a közös étkezéseket. (Lásd bővebben ebben a cikkben.)
A gyermekem nagyon akaratos. Mindig ő akarja megszabni, mit és hogyan akar enni. Normális ez így?
Attól függ, ez mit jelent. Egy pici gyerek nyilván nem maga fogja a hűtőből vagy a kamrából kiválasztani az ételét, vagy nem jó, ha ő maga veszi ki. Annak eldöntése, hogy melyik étkezéskor mik a választható ételek, a felnőtt kompetenciája. A kínálaton belül azonban választhat a gyerek! Eldönthet számtalan dolgot: a sorrendet, a mennyiséget, a ritmust, az ízesítést, a hőfokot (utóbbiakat már a csecsemő is jelzi, ha figyeljük, kiismerjük izlését). Vagyis a felnőtt által megrajzolt határokon belül nagyon is normális ha a kisgyerek választ és dönt.
A gyermekem nem eszik önállóan, mindig elvárja, hogy megetessem. Hagyjam ezt neki?
A már önállóan enni tudó gyerekekkel is előfordul, hogy fáradtabbak, vagy egyszerűen csak jól esik nekik, hogy anyjuk, apjuk megetesse őket. Nyugodtan meg lehet ezt tenni. Nem fog elfelejteni kanalazni. Azon viszont gondolkodhatunk, hogy más módon tudunk-e őrá elég időt szánni, eleget figyelni rá? Lehet, hogy más területen hiányzik neki valami, amit így próbál pótolni…
Gyermekem csak egy-két féle ételt eszik meg, mást meg sem kóstol. Mit tegyek?
Érdemes először bővebben olvasnia a témáról. Forduljon szakemberhez, gyerekorvoshoz, védőnőhöz, perinatális tanácsadóhoz stb. Ha egyéb panaszuk, fejlődési probléma nincs, pszichológus is segíthet.
A gyerekemet nem érdekli az evés, ha nem etetem meg, képes egész nap meglenni evés nélkül.
Ez mit jelent pontosan? Érdemes falatonként végigvenni, mi az a "semmi ", amit evett. Néha kiderül, hoyg valójában egészen sok kalóriát kitesznek a falatkák.
Aktív-e, jó erőben van-e? Gyarapszik-e a súlya? Jókedvű, játszik? Ha igen, aligha van baj. Inkább nevelési tanácsra lehet szükségük. Ha bármi egyéb panaszuk is van, osszák meg szakemberrel a gondokat.
A gyermekem evésproblémája miatt aggódom a közösségbe helyezés miatt. Mi lesz így vele, ha bölcsődébe, óvodába kerül?
A legtöbb esetben megoldódnak, vagy nagyon nagy mértékben javulnak az evésproblémák a közösségben. A többi gyerek példája, a más típusú kapcsolat segít a gyerekeknek a kialakult szokások megváltoztatásában. Rossz evőnek lenni a gyereknek sem jó! Ha addig is tud haladni vele a nehézségek megoldásában, megkönnyíti beilleszkedését. Ismerjük meg előre a kiválasztott intézmény szokásait, és igyekezzünk a gondozónőkkel/óvónőkkel közösen átbeszélni a fennálló helyzetet.