Ha válogatós
A gyerekek az ételek változatosságára már magzati koruktól kezdve készülnek, hiszen az anyai táplálkozás befolyásolja a magzatvíz ízét. Az első hónapokban a kizárólag vagy nagyrészt anyatejjel táplált csecsemők is szerencsésebb helyzetben vannak, mert a tápszer mindig azonos ízéhez képest az anyatej összetétele, íze folyamatosan, akár egy napon belül is változik, ezzel előkészítve a hozzátáplálással érkező még nagyobb változatosságot.
Azt is fontos azonban számításba vennünk, hogy a legtöbb gyermek biztonságérzetét növeli, ha a kínált ételek nem mutatnak túl nagy változatosságot, hanem a jól ismert alapanyagokkal, ízekkel vesszük őket körül. Nem várhatjuk gyermekünktől, hogy mindig felnőtt módjára örüljön a különlegesen fűszerezett és összeállított próbálkozásainknak. Addig, ameddig minden fontos ételminőségből (fehérje, szénhidrát, zsírok, rost, keményítő, vitamin, ásványi anyagok) fogyaszt, addig bátran fogadjuk el egyéni ízlésvilágát.
Amennyiben figyelünk arra, hogy megfelelően egészséges ételek legyenek a gyermekünk számára elérhetők, még abban is átadhatjuk neki a döntés lehetőségét, hogy mikor miből mennyit kíván enni. Egyes fejlődésbeli ugrásoknál megfigyelhető, hogy jobban kívánnak egyes típusú ételeket (pl. néhány napig inkább csak húsféléket eszik).
Akár a hozzátáplálás elején, akár a későbbiekben szeretnénk egy újfajta ételt bevezetni, tegyük azt mindig türelemmel. Érdemes először akár evéshelyzeten kívül ismerkedni az adott zöldséggel, gyümölccsel: pl. a piacon megmutatni, megszagolni. Ne keseredjünk el, ha gyermekünk először nem mutat hajlandóságot az új íz kipróbálására. Akár 20 alkalommal is találkoznia kell az újdonsággal, mielőtt meg meri kóstolni. Soha ne erőltessük, kényszerítsük az általunk kínált dolgok elfogyasztására!
A hozzátáplálás – váltás időszaka
Amennyiben a fentiek átgondolása után még mindig úgy találjuk, hogy gyermekünk különösen válogatós, csak nagyon szűk az a repertoár, amiből választani hajlandó, akkor fontos feltennünk azt a kérdést:
- Részt vehet-e gyermekünk a családi étkezéseken, vagy térben/időben elkülönülten kapja-e az ételt?
- Kóstolhat-e a családi asztalról, vagy ő mindig másfajta ételt (külön főzött, vagy csak bio összetevőkből álló, vagy csak üveges bébiételt) kap?
Az evés mindig egy kapcsolati háló részeként, naponta többször megvalósuló tevékenység. A gyermek számára, bármennyire is a legjobbat szeretnénk a különleges ételekkel, vagy a teljes figyelmünkkel, a kirekesztettség érzését kelti, ha a család többi tagjától térben, időben vagy minőségben távol ehet. Ilyen esetben érdemes az anyának átgondolni, hogy miért éli meg azt, hogy a saját maga által elfogyasztott étel nem biztonságos a gyermeke számára, vagy miért kínál magának olyan minőségű ételt, amit a gyermekével nem szívesen etet meg.
Az önállósodás időszaka
Sok olyan egy évesnél idősebb gyermekkel találkozni, akiknél a hozzátáplálás korai időszaka viszonylag zökkenőmentes volt, majd később, egy éves kor körül az elfogadott ételek változatossága csökken, a gyermek érdeklődése beszűkül. Ilyenkor nagyon gyakori, hogy a korábban elfogadott házi kosztot már hiába kínáljuk a gyermeknek, csak néhány gyári, üveges, gyakran a hat hónaposaknak való teljesen pépes bébiételt eszik csak meg. Ilyen esetben érdemes megvizsgálni az alábbi kérdésköröket:
- Történt-e valami a változás körüli időben, ami a családi teret (akár a szülők számára) beszűkítette?
- Milyen aggodalmak, félelmek társultak, társulnak a folyamathoz?
Nagyon gyakran az evési helyzet az, amiben a gyermek a legkönnyebben le tudja tükrözni a családban zajló mélyebb folyamatokat. Az evés körül megjelenő érzések, félelmek, egyúttal útmutatóul is szolgálhatnak a megoldás felé. Amennyiben egyedül nehezen találják a megfelelő előrelépési lehetőséget, érdemes segítséget keresni.
Az üveges bébiételek nagyon hasznosak tudnak lenni egy-egy olyan alkalommal, amikor utazás közben, vagy egy ismeretlen helyen (pl. orvosi rendelőben) kell megetetnünk a gyermeket. Túl gyakori, rendszeres használatuk az egyhangú ízvilág miatt azonban nem tanácsos, mert azt kockáztatjuk vele, hogy a saját, otthon készült ételeket idővel visszautasítja a gyermek. Ha már beleszaladtunk ebbe a nehézségbe, akkor is igyekezzünk tányérból kínálni a pépet, elejét véve annak, hogy gyermekünk kényszeresen ragaszkodni kezdjen egyfajta gyártású és összetételű ételhez. Az üvegből etetés azért sem célszerű, mert a szülők nagyon könnyen kezdik méricskélni az elfogyasztott mennyiséget, ahelyett, hogy a gyermekük jelzéseire figyelnének. A tányérba tálalt étel fogyása jóval kevésbé számszerűsíthető, ami fontos szempont az étkezések szabad légkörének megteremtéséhez.
- Érint-e a gyermek különböző anyagokat, szeret-e homokozni, gyurmázni?
Sok esetben a gyermek csökkent- vagy túlérzékenysége gátolja őt abban, hogy a különböző állagú, szilárdságú és ízű ételekkel kapcsolatba tudjon kerülni. Ld. Az érzékelés problémája