Bukás, öklendezés, hányás

Amikor a táplálék a jól ismert útirányt megfordítva távozik a szervezetből, mindenki számára kellemetlen és akár ijesztő tapasztalat lehet. Amennyiben ez rövid időn belül rendeződik, és utána az étvágy illetve a súlygyarapodás helyreáll, olyankor egy – vélhetően fertőzés következtében – gyorsan lezajló betegségről beszélhetünk. Egy újszülött vagy kis csecsemő esetében azonban még ezek az egyszerűbb vírusfertőzések is komoly odafigyelést igényelnek, mert a szervezetük nagyon hamar olyan állapotba kerülhet, amikor orvosi segítségre van szükség, a kiszáradás megelőzése érdekében. Épp a testi jóllétet olyannyira befolyásoló hatása miatt sok esetben akkor is kizárólag egészségügyi kezelést kap a gyermek, akinek gyakori hányásai mögött nincs organikus ok, hanem állapota étkezési zavarként értelmezhető.

Anyatejes-tápszeres táplálás időszaka

Egy újszülöttnél, vagy kis csecsemőnél teljesen normális, ha az elfogyasztott anyatej vagy tápszer egy részét kibukja. Ennek oka lehet a még nem tökéletesen működő gyomorzáró izom, ami elválasztja a gyomrot a nyelőcsőtől; a gyomorból távozó levegőbuborék, ha a baba evése közben túl sok levegőt nyelt; vagy egyszerűen az is, hogy ha kicsit túlette magát. Elképzelhető, hogy a szülők úgy élik meg, rendszeresen, nagy mennyiséget bukik vissza a baba. Addig, ameddig jó kedélyű, örömmel szopik/eszik és rendben van a súlygyarapodása, addig nem kell aggódni a jelenség miatt. A csecsemő növekedésével, érésével fokozatosan rendeződni fog a helyzet. Amennyiben a baba nyűgös is, feszeng és nyugtalan, érdemes a tehéntejfehérje-érzékenységre gondolni (erről bővebben itt olvashat), illetve annak meglétét vagy hiányát igazolni.
Egy gyermek megszületése mindig felkavarja a felnőttek addigi életét, ki könnyebben, ki nehezebben birkózik meg az életében fellépő változásokkal. A korai gyermekágyas időszakban ezt az esékenységet az anya és babája szoros egymásba fonódása (testi – hormonális és lelki síkon egyaránt) ellensúlyozza. Az idő előrehaladtával ez a burok meglazul, és amennyiben az édesanya egyedül marad nehéz érzéseivel, emlékeivel, megtörténhet, hogy a baba nem tud az evési helyzetben kapcsolódni hozzá. Vannak babák, akik 6-12 hetes koruktól kezdődően rendszeresen hánynak napközben, míg éjszaka nyugodtan és jól esznek (ld. Álometetéstől a tabletig). Épp az éjszakai evésük az, ami bátorítani tudja a szülőket, hogy a csecsemőjük egészségével minden rendben van. Ahhoz, hogy a napközbeni nehézségükön enyhíteni tudjanak, érdemes végiggondolni az alábbi kérdésekre adott válaszaikat:

  • Milyen nehéz, mérgezőnek ható érzésekkel küzdenek?
  • Kapcsolódik-e ez a babájuk táplálásához, vagy a saját evésükhöz?
  • Milyen érzésekkel és testi érzetekkel készülnek egy-egy etetési helyzethez?
  • Van-e olyan problémájuk, amivel úgy érzik „torkig vannak”?

Az újszülöttek és csecsemők rengeteg információt nyernek édesanyjuk testén keresztül: testtartásából, izmai feszességéből, az anya jóllakottságából vagy éhezéséből megtapasztalják az anya testi és lelki állapotát. A túl erős anyai szorongás és feszültség nehezen viselhető a biztonságot igénylő kisded számára, ezért igyekszik kerülni azokat a helyzeteket, amikor ezeket tapasztalja. A hányás egy drasztikus, de nagyon sikeres evéselkerülési mód. Ilyen módon a csecsemő megálljt tud mondani az etetés erőszakos megnyilvánulásaira (pl. akkor is etetik, amikor nem éhes; kezeit lefogják, hogy ne kalimpáljon; fejét a mellhez szorítják; vagy a cumisüveget erőszakosan a szájába teszik). Mindenekelőtt hagyjunk fel mindenféle kényszerrel, kínáljuk rendszeresen, türelemmel, de szelíden. Vegyük komolyan, ha gyermekünk azt jelzi, nem szeretne többet enni.

A hozzátáplálás – váltás időszaka

A hozzátáplálás idején jelentkező rendszeres öklendezések, hányások esetében gondoljuk végig:

  • Mennyire jellemző gyermekünkre, és ránk, hogy irtózunk bizonyos állagú vagy tapintású tárgyaktól?
  • Mikor érzünk undort, émelygést?
  • A csecsemőnk szívesen játszik-e a homokban, sárban, illetve hogyan viszonyul a különböző szagokhoz?

Az evési szokások kiszélesedéséhez fontos, hogy gyermekünk a többi érzékszervével sokféle tapasztalatot szerezzen. Tapintson különféle felületű és anyagú tárgyakat, belenyúlhasson az ételébe, játszhasson a fűben, homokban. Ugyancsak fontos, hogy megtapasztalhassa a különféle illatokat, szagokat, ezért nem tanácsos az evés során nedves törlőkendőt vagy popsitörlőt használni, mert csak egy kellemetlen íz- és szagélménynek tesszük ki gyermekünket. Ne feledjük, továbbra is nagyon sokat üzenünk a gyermekünknek a saját spontán viselkedésünkkel. Ha minduntalan törölgetjük őt, a környezetét, ha zavar bennünket hogy piszkos, maszatos, akkor elültetjük benne azt a képzetet, hogy minden maszatos dolog kerülendő. Így könnyebben fordul át az alapvető gyermeki kíváncsiság az undor élményébe mindig, amikor „tisztátalan” dologgal (főleg ételekkel) kerül kapcsolatba.
A rendszeresen hányó, de amúgy jó egészségben lévő csecsemőknél mindenképp vizsgáljuk meg, mennyire engedjük, hogy akkor és annyit egyen, amikor és amennyit szeretne! A felnőttek világából érkező erőszaknak kevésbé nyíltan ellenállni tudó gyerekek vagy órákig tartogatják a nem kívánt falatot a szájukban, vagy lenyelik, majd kihányják azt. Soha ne erőltessük az evést, és ne használjuk az étkezést büntetésként (sem jutalmazásként)!

Az önállósodás időszaka

Az önállóan étkező gyerekeknél hányás jelentkezhet, ha egyszerre túl gyorsan, vagy túl nagy mennyiséget fogyasztanak. Egy-egy ilyen alkalom még nem jelent nagy problémát, tapasztalatot szerez arról, hogy milyen az, amikor nem hallgat a saját belső érzéseire, miszerint már ideje lenne abbahagyni az evést. Amennyiben rendszeresen túleszi magát a gyermek, érdemes megnéznünk, pontosan milyen szerepet játszik az étkezés a család életében: mennyire használjuk (ön)jutalmazásként, illetve a feszültség levezetésére. (Erről bővebben: Ha túl sokat eszik…)
Akárcsak a kisebbeknél, ebben a korban is a rendszeres hányás az evés területén megjelenő erőszakkal szemben mutatott ellenállás eszköze lehet. Még akkor se nyúljunk az erőltetett etetéshez, ha azon aggódunk, hogy túl keveset vagy kevés fajta ételt eszik a gyermekünk. Ezzel csak tetézni tudjuk a bajokat! (Ld. Ha túl keveset eszik, Ha válogatós)
Az étel befogadása (evése és emésztése) terén sok tapasztalatot szerez a gyermek a felnőttek világából.

  • Nézzünk körül, van-e olyan a gyermek közvetlen közelében, akinek egészségügyi okból szigorú diétát kell tartania!
  • Hogy vannak a szülők a saját evésükkel, alakjukkal, testképükkel?
  • Mennyire tudják a szülők elviselni maguk körül a maszatot, a rendetlenséget, a különböző állagokat, szagokat?
  • Zavarja-e őket, ha a gyermekük keze, szája, arca maszatos?

Amint a családban a felnőttek szembe tudnak nézni saját nehézségeikkel az evés terén – akár az elfogyasztandó ételek minőségét vagy mennyiségét, vagy az evést kísérő szagokat, érzeteket illetően -, lehetőséget teremtenek gyermekük számára, hogy az addig számukra szorongató helyzetben megtalálják a nyitottságot és kíváncsiságot az új dolgok felé.
Azok a gyerekek, akik egészségügyi okok miatt hánynak, öklendeznek sokat (erről bővebben a Reflux kapcsán), gyakran ódzkodnak az evéstől, hiszen komoly irritációt élnek át nap, mint nap. A kezelő orvossal, esetleg dietetikussal közösen alakítsunk ki olyan étrendet, ami a legnagyobb komfort érzetet tudja megadni gyermekünknek. Ilyen esetben érdemes eltérni a szokásoktól akár a napi étkezési rend kialakításánál is, hadd egyen gyakrabban kisebb mennyiségeket a gyermek.