Anyatejes-tápszeres táplálás időszaka

Az első hat hónapban a legjobb visszajelzés az elegendő tápanyagbevitelről az elengedő étkezési helyzet, a megfelelő számú pisis pelenkák száma és a baba jó kedélyállapota.
Ha vannak arra utaló jelek, hogy kevesebbet eszik a baba, mint amennyire szüksége lenne, érdemes az alábbi kérdéseket feltenni:

• Milyen volt az első mellre tétel a megszületés után?
• Sürgették-e babát?
• Volt-e olyan momentum, ami elbizonytalanította az anyát?
• Kaptak-e támogatást a korai időszakban, hogy melyek a korai éhségjelek?
• Mi alapján dönti el, hogy megetesse babáját?

Újszülött korban a korai éhségjelek közé tartozik a cuppogás, tátogás, nyelv nyújtogatása, ajkak nyalogatása, a fej forgatása, a kéz szájhoz vitele, az ujjak és az öklöcske szopogatása. A harmadik hónap körül a csecsemő a kezét már nem feltétlenül az éhség miatt viszi a szájához: ezt a koordináltabb mozgásai teszik lehetővé és a világ és saját testének elkülönítéséhez fontos tapasztalat. Erre az időszakra már azok a babák is kialakítanak egy az anya számára jól kiismerhető napi rendet, akik a korai időszakban gyakran, hosszú időket töltöttek az anya mellén, vagy kézben tartva.

• Kapott-e a kórházban, vagy a korai időszakban olyan tanácsot az édesanya, hogy erőltesse a szoptatást/etetést, vagy pont ellenkezőleg,
• Rászóltak-e, hogy túl gyakran kínálja meg anyatejjel a gyermekét?

A baba számára értelmezhetetlen és félelmetes, ha igénye ellenére akarják megetetni őt. Vannak babák, akik könnyebben túllendülnek egy ilyen rossz tapasztalaton, ám vannak, akiket elriaszt az evési helyzettől akár egy ilyen alkalom is. Türelemmel és szelíd közeledéssel igyekezzünk segíteni neki, hogy a bizalmi helyzet helyreállhasson. Sokat segít, ha az etetés körülményein: a helyszínen, a pozíción változtatunk. Azt sem minden csecsemő veszi jó néven, ha minden alkalommal már sírással kell jeleznie éhségét, vagy épp ellenkezőleg, a jóllakottságára utaló jelzéseit nem veszik figyelembe. A korai gyermekágyas időszakban tanácsos az édesanyának minél több időt újszülöttje közelében töltenie, hogy egymásra hangolódhassanak, és egymás jelzéseit egyre könnyedebben értelmezhessék.

• Hogyan hagyja abba az evést a gyermek? Ez milyen érzéseket kelt az anyában?

Még manapság is sok helyen kapják az édesanyák azt a tanácsot, hogy korlátozzák újszülött csecsemőjük szopási idejét, ill. annak gyakoriságát. Optimális esetben, ha a baba szabadon jelezheti éhségét, az ún. kereslet-kínálat egyensúlya kialakul, az anya annyi tejet tud neki adni, amennyire gyermekének éppen szüksége van. Ha korlátozzuk a baba mellre kerülését, akkor ennek az egyensúlynak a kialakulását akadályozzuk, s ekkor tényleg fennállhat annak veszélye, hogy nem jut elegendő táplálékhoz a baba. Érdemes figyelembe venni, hogy a fejlődési ugrások idején hirtelen megnövekedhet a baba igénye, ilyenkor célszerű néhány pihenősebb napra berendezkedni, amikor a lehető legkevesebb egyéb teendője van az anyának. Az anyatej mennyisége 2-3 nap alatt követi a baba megnövekedett igényeit. A szigorú időrend szerint etetett csecsemőknek ilyenkor hosszasabban szükséges enniük, hogy fedezzék szükségleteiket.
Amennyiben a csecsemő az etetés végére ellazul, nyugodt, akár el is alszik, nyugodtak lehetünk, hogy elegendőt evett. Még ha egy órán belül jelzi is újabb szopási igényét sem jelenti azt, hogy a megelőző etetés kevés lett volna. Az anyatej összetétele rugalmasan változik: a napszakok változásával, az etetések közti szünetek hosszával és az elfogyasztott anyatej mennyiségétől függően. Ha az etetés végén is még mindig nyugtalan, kereső mozdulatokat végez, sír, akkor elképzelhető, hogy kevés volt az elfogyasztott táplálék. Ilyenkor megkínálhatjuk még a babát.

• Milyen érzésekkel van jelen az anya az etetési helyzetekben? Feldúlta-e valami? Van-e fizikai kényelmetlensége?
• Anya mennyire gondoskodik önmagáról: eszik-iszik-e, pihen-e eleget? Mi segít, hogy elengedett legyen az etetés körüli helyzetben?

A szoptatásban, etetésben elengedhetetlen, hogy az anya is kényelmesen, jól érezze magát. Feszes izmokkal, egy kényelmetlen helyzetbe kényszerítve magunkat nem tudjuk türelemmel megvárni a baba evéséhez szükséges időt. Az anya saját jó érzései sokat segítenek a babának is elfogadni az evéshelyzetet, vagy felülírni a korábbi rossz tapasztalatot. Érdemes több testhelyzettel próbálkozni, magunknak is készíteni egy pohár vizet, teát, esetleg egy kis harapnivalót.
A tápszerrel etetett babáknál is fontos szempont, hogy az étkezések a baba igényét kövessék, és ne szigorúan a tápszeres dobozra írt irányadó értékeket. Akárcsak a felnőttek, a csecsemők sem kívánnak minden evésnél ugyanakkorra mennyiséget elfogyasztani.
Amennyiben a várandósság, a szülés élményei, vagy egyéb nehéz emlékek, gondolatok gyakran útjában állnak annak, hogy felszabadultan részt tudjunk venni az etetési helyzetben, keressünk segítséget. Ebben a korai időszakban jó eséllyel és viszonylag gyorsan jó irányba lehet terelni a megakadt folyamatokat.

A hozzátáplálás - váltás időszaka

A hozzátáplálás egy új korszak minden család életében, gyakran együtt jár a nagymozgások intenzív fejlődésének korszakával. A csecsemőt már senki nem tekinti annyira kiszolgáltatottnak, egyre aktívabban alakítja környezetét, és egyre erősebben fejezi ki érzéseit, szándékait.
Mint a legtöbb témában, a hozzátáplálás kapcsán is sokféle iskolával találkozni mind az interneten, mind a kisgyermekes családok körül. Tulajdonképpen nincs egy üdvözítő út: tulajdonképpen szinte mindegy, hogy párolt zöldséggel, vagy gyümölcspürével kezdjük az ismerkedést. A fontos az, hogy 6 hónapos kor körül (nem kell napra pontosan, de sem sokkal korábban, sem sokkal később) olyan étellel vagy akár gyümölcslével kínáljuk meg gyermekünket, amit jó szívvel tudunk neki adni. Elképzelhető, hogy a babánk furcsa fintorral, vagy értetlenkedve fogadja az első kóstolót, soha ne erőltessük, lesz még bőven ideje megbarátkozni az evéssel. 8 hónapos korig az új ízekkel és állagokkal való ismerkedés történik, ekkor még nem szükséges, hogy komoly mennyiséget fogyasszanak. Érdemes emlékeztetni magunkat, hogy a csecsemők súlygyarapodása a hatodik hónap körül jellemzően lelassul (összefüggésben a megnövekedett mozgásmennyiséggel), csak ezért ne gondoljuk, hogy nem eszik eleget a gyermekünk. A hozzátáplálás e korai időszakában folytassuk a szoptatást vagy a tápszeres táplálást a korábbiakhoz hasonlóan.

Ha bizonytalanok vagyunk, jól halad-e előre a folyamat, az alábbi kérdéseket érdemes feltenni magunkban:

• Milyen érzésekkel kezdtünk neki a hozzátáplálásnak?
• Készek vagyunk-e elfogadni, hogy a gyermekünk a miénkhez hasonló ételeket kóstolhat immár?

Vannak szülők, aki már alig várják, hogy megkezdődhessen a kanalas etetés időszaka, de vannak olyanok is, akiket szomorúsággal tölt el, hogy ezzel végképp lezárul a korábbi időszak. Akadnak olyanok, akiknek a kivitelezés gyakorlati része okoz nehézséget: ettől kezdve minden nap gondoskodni kell a baba evéséről is, el kell készíteni a neki megfelelő ételt. Bárhogy is viszonyulunk a hozzátáplálás kezdetén ehhez az új időszakhoz, a legfontosabb, hogy legyünk türelmesek a babával és magunkkal szemben is. Minél inkább megvalósulhat, hogy ez a szülők és a baba számára is egy közös felfedezés, annál könnyebben tudják venni együtt az akadályokat. Ne feledjük, hogy az eddig kizárólag szoptatott babáknál is ettől kezdve az apák és a nagyszülők is aktívan részt vehetnek az etetés örömében.

• Hogyan, milyen érzésekkel hagyja abba gyermekünk az evést/etetést?
• Mennyi kínálgatás, tukmálás történik még utána?
• Érintheti-e az ételt?

Csak úgy, mint a szoptatás/tápszeres időszak esetén, fontos, hogy az evés idejét és hosszát a csecsemő szükséglete vezesse. Akkor kínáljuk őt az újfajta étellel, amikor éber, jól érzi magát, de még nem túl éhes. Amint azt vesszük észre, hogy már nem szívesen kóstol tovább, ne erőltessük, ne legyen cél, hogy üres legyen a tányér, vagy akár a kiskanál. Az ételek, akárcsak a világ más területének megismeréséhez a csecsemők igyekeznek a lehető legtöbb érzékszervüket bevonni: ízlelnek, szagolnak, tapintanak. Engedjük, hogy gyermekünk az étellel is minél több módon kapcsolatba tudjon kerülni: ne ragaszkodjunk ahhoz, hogy az elejétől szépen, kanállal egyen.

• Van-e a darabos ételhez kapcsolódó félelem (félrenyeli, megfullad)?

Amennyiben az anya komoly félelmet érez annak kapcsán, hogy a babája szájába folyadékon kívül másfajta étel is kerülhet, komoly ellenérzések születhetnek a babájában is. Ezek tudatosítása, illetve megfelelő segítség keresése segíteni tud a félelmek oldásában.

Az önállósodás időszaka

Az önállóságra való törekvés nagyon egyéni, milyen intenzitással és mikor jelenik meg. Továbbra se feledjük, hogy akkor tudunk gyermekünknek a legjobb segítséget nyújtani, ha az ő igényeihez igazodunk, és jelzéseire figyelünk. Vannak gyerekek, akik sokkal inkább igénylik az önállóság megélését, és viszonylag hamar teljesen egyedül szeretnének enni. Másoknál a kétkanalas módszer válik be (egy a felnőttnél, egy a gyermeknél), de akad, aki a kanalat egyáltalán nem fogadja jól, hanem kézzel szeret enni. Elképzelhető, hogy a kezdeti néhány önálló falat után gyermekünk elfárad, kilépne a helyzetből. Bátran kínáljuk fel segítségünket, de továbbra se legyünk erőszakosak. Hamar kedvét szeghetjük a kisgyermeknek, ha túl gyakran a szép, tiszta evésre buzdítjuk. Fontos, hogy megengedjük, hogy a tányérjába nyúlhasson, a maszatolhasson, a különböző állagú és textúrájú ételekkel tapintás útján is ismerkedhessen.