Anyatejes-tápszeres táplálás időszaka

A születés utáni korai időszakban hétről hétre változik, hogy egy újszülött mennyi időt tölt az evéssel. Az első napokban teljesen természetes, ha szinte folyamatosan testközelben szeretne lenni, ez az az állapot, amihez az anyaméhben szokva volt. E korai időszakban még olyan intenzív a változás, hogy nincs értelme rossz szokásokról beszélni. Kb. a harmadik hónapra kezdenek kialakulni a babák evésére jellemző karaktervonások: vannak gyorsabban evők, vannak komótosabbak, vannak, akik többször kevesebbet, vannak, akik ritkábban többet szeretnek enni. Azt ebben a korban viszont már várhatjuk, hogy egy etetés kb. 5-35 perc közötti időtartamot vegyen igénybe (természetesen ez egy napon belül is lehet különböző). Ennél tovább már nem érdemes engedni hosszabbra nyúlni az evést, mert olyan mértékben fogja leterhelni a családot, hogy a napjaikat úgy élik meg, mint egy folytonos szoptatás/etetés. Az anya feladata ilyenkor keretet nyújtani a baba számára. Természetesen a következő etetés időpontját a csecsemő rugalmasan, akár már egy óra múlva is jelezheti.
Amennyiben mégis szinte egybeérnek az etetések, vagy úgy tűnik parttalanul halad egyre tovább, járjuk körül az alábbi kérdéseket:

• Kapcsolatban van-e a gyermek az evéssel?
• Eltereli-e valami túlzottan a figyelmét?

Vannak babák, akiknek több nyugalomra, kevesebb ingerre van ahhoz szükségük, hogy figyelmüket az evésre tudják irányítani. Érdemes azt is megfontolni, hogy a szoptatási időn kívül jut-e az édesanyának arra lehetősége, hogy teljes jelenlétével, figyelmével a babája felé forduljon, vagy csak az etetési időszakokban tudnak együttes időt tölteni. Segítsük a gyermeket, hogy kapcsolatba tudjon kerülni az etetési helyzettel, ha lehet, mi is ajándékozzuk meg őt a figyelmünkkel, azzal, hogy lecsendesítjük körülötte az életet.

• Gyakran előfordul-e, hogy úgy érezzük, nem eszik eleget, ezért még kínálgatnunk kell őt?

A saját érdekeiket finomabban védő babákra kevéssé jellemző az, hogy kifordulnak anyjuk kezéből, sírnak, bezárják a szájukat, ők sokkal inkább a lassú nyammogás útján állnak ellen a túl sok ételnek. Ez az a fajta hosszan tartó szoptatás/etetés, amikor nincs tulajdonképpen táplálékfogyasztás, de megnyugodni sem tud a baba. Sokat segít, ha az éhségjelek mellett a jóllakottság jeleit is megfigyeljük, és nem kínálgatjuk tovább a csecsemőt.

A hozzátáplálás – váltás időszaka

Az első hat hónap alapkérdései nagyon hasonlóak a későbbi korokban is:

• Kapcsolatban van-e a gyermek az evéssel?
• Eltereli-e valami túlzottan a figyelmét?

Soha ne feledjük, hogy az evésre a legjobb motiváció az éhség. Ha órához kötött szigorú napirend szerint élünk, megtörténhet, hogy olyankor kínáljuk étellel gyermekünket, amikor nem is éhes. A szelíd ellenállás formája a kilassított evés, extrémebb formája az, amikor a baba a falatot hosszú percekig, akár órákig tartogatja, de nem nyeli le. Egy 6-12 hónapos csecsemő még rövid ideig tudja a figyelmét egy tevékenységre irányítani, nyugodtan hagyhatjuk megpihenni, vagy egyszerűen csak addig enni, amíg kíváncsisága fenntartható. A háttéringerek (tévé, számítógép) elterelik a figyelmet. Ezekkel úgy tűnhet, hogy a baba lenyugtatható, könnyebben ül meg az etetőszékében, de pont az ellenkező hatást érjük el vele, mint ami a hosszú távon a kiegyensúlyozott táplálkozási szokásokhoz segítenek. (Ld. bővebben: Az álometetéstől a tabletig) A sürgetés, erőltetés nem oldja meg az etetés tempójának problematikáját.

Az önállósodás időszaka

Az evés önállósodása egy folyamat. Mivel maga a tevékenység nagy koncentrációt igényel, ezért nem várható, hogy az első próbálkozásoknál már hatékony is legyen. Hosszúra nyúlhat az étkezés, ha túlzott mértékben magára hagyjuk az egyedül evéssel. Temperamentumát és készségeit figyelembe véve bátorítsuk az önálló próbálkozásokra.
Ugyanúgy, mint a korábbi időszakokban, ebben az időszakban is fontos megfigyelnünk, mennyire van kapcsolatban a gyermek az evési helyzettel, kiegészítve azzal, hogy a családi szokásokat is érdemes áttekinteni: leülünk-e közösen az asztal köré, vagy csak futtában kapunk be néhány falatot. Az evés tempójának rendezéséhez kulcs fontosságú, hogy a gyermek aktívan vehessen részt a döntésekben: miből, mennyit szeretne elfogyasztani egy adott étkezés alatt.