Nem fejlődik megfelelően

A legtöbb édesanya számára rövidebb-hosszabb ideig komolyabb fejtörést, akár aggodalmat okoz, vajon elegendő-e a gyermeke számára az elfogyasztott táplálék. Az interneten ma már könnyen hozzáférhetők az életkorhoz viszonyított különböző testsúly és testmagasság görbék és táblázatok. Ezek a jó szándékkal elhelyezett adatok azonban elbizonytalaníthatják a szülőket: mi van akkor, ha a gyermek nem az átlag szerinti ütemben növekszik, mi van, ha nem egyenletes a növekedés?
A fejlődés kérdésében a két legfontosabb elem: egyrészt a növekedés, gyarapodás folyamatos, másrészt viszont: nem egyenletes. Egy újszülött esetében még érdemes lehet eleinte viszonylag gyakran (hetente, kéthetente) követni a súlyváltozást, később a növekedés intenzitásának csökkenése miatt már elég, ha havonta, majd félévente tekintünk rá a változásra. A növekedés ütemét, sebességét, intenzitását rengeteg dolog befolyásolja: a genetikai örökség, a születési súly, a gyermek mozgásfejlődésének aktuális állapota, az egészségi állapot, sőt akár az évszakok, a hőmérséklet. Akut betegségek miatt átmeneti étvágyvesztés, stagnálás elfogadható, de jellemzően egy ilyen gyors lefolyású betegség után gyorsan behozzák gyerekek a lemaradásukat. Súlyvesztés viszont egyedül a megszületés utáni napokban, és ott is maximum 10%-os mértékben elfogadható. Minden más esetben szaksegítségért kell fordulni! Amennyiben a gyermeknek nincs ismert betegsége a háttérben, akkor ezt a segítséget pszichológus, pszichoterápia tudja nyújtani, a családban meglévő félelmek, szorongások oldása által.
A súlyvesztés mindig komoly figyelmet igénylő állapot.

Anyatejes-tápszeres táplálás időszaka

Egy érett, időre született csecsemő rendelkezik annyi testtömeg tartalékkal a magzati korból, amennyi elegendő azokra a születés utáni első napokra, amikor az édesanya melle még csak előtejet (kolosztrum) termel. Ennek mennyisége a legtöbb esetben még alig mérhető, de jelentősége mégis óriási az újszülött csecsemő immunizálása terén. Vízzel, cukros vízzel, teával, tápszerrel nem kell megitatni az 1-2 napos babákat, csak azért, mert még nem történt meg a tejbelövellés. A csecsemőkorban ez az időszak az, amikor jól ismert, és elfogadott a babák súlyvesztése. Mindaddig, amíg a csecsemő kéthetes korára visszanyeri eredeti születési súlyát, megfelelő gyarapodásról beszélhetünk.
Amennyiben az újszülött korlátozás nélkül kerül az anyamellre, ott látszólag hosszasan eszik, de mégsem gyarapszik, akkor érdemes egy képzett szoptatási tanácsadó segítségét kérni, aki meg tudja állapítani, hogy jó hatékonysággal szív-e a baba. (Budapesten és nagyobb vidéki városokban is vannak már szoptatási ambulanciák.)
A baba jelzéseihez igazított etetés segít, hogy a csecsemő mindig ki tudja elégíteni evési – ivási - kapcsolati szükségeit, és az anyamell rugalmasan tudja követni az aktuális tápanyag igényét a babának. Időre etetett csecsemők esetén is igyekezzünk figyelni a gyermekünk jelzéseire: nem mindig kér egyforma adagokat, elképzelhető, hogy egyszer csak egy mellből, máskor mindkét mellből szívesen szopik egy étkezés alkalmával. Ha túl hamar alakítunk ki szigorú napirendet a számára, akkor előállhat az az eset, hogy nem jut elegendő tápanyaghoz, mert a rendszerünk nem követi pl. a hathetes és a három hónapos kori fejlődési ugrásokat. Ilyenkor jellemzően a gyarapodás lelassul vagy leáll, a baba sírósabb, nyugtalanabb. Amennyiben törekszünk a 6 hónapos korig tartó kizárólagos szoptatásra, akkor gyakoribb, váltott mellből történő szoptatással néhány nap alatt növelhető a tejmennyiség. Azt tudnunk kell, hogy ha a napirendhez ragaszkodunk, sokkal könnyebben válhat szükségessé a pótlás a szoptatás mellett.
Amennyiben gyermekünk súlyfejlődése hosszasan (ez az első félévben néhány hetet jelent) stagnál, vagy kifejezetten csökken, mindenképp kérjük a gyermekorvos, vagy szakorvos segítségét. Ha nincs ismert egészségügyi probléma a háttérben, viszont komoly lelki terhek kísérik ezt az időszakot, akkor mindenképp kérjünk ezen a téren segítséget!
Amennyiben a gyarapodást jellemző etetési nehézségek okozzák, kérjük, olvassák el, az ide tartozó cikkeinket! (Ha keveset eszik, Ha elutasítja az ételt, Álometetéstől a tabletig.)

A hozzátáplálás – váltás időszaka

A hatodik hónapos kor után jellemzően lelassul a testsúlynövekedés üteme, ráadásul ez a nagymozgások elindulásának időszaka is. A bevitt tápanyag felhasználásának eloszlása is módosul (kevesebb jut növekedésre, több a mozgásra).
A hozzátáplálás idején nagyon fontos a fokozatosság! Azok az ételek, amiket eleinte kóstolásra kínálunk a gyermekünknek (zöldségek, gyümölcsök), jóval alacsonyabb kalóriatartalommal rendelkeznek, mint az anyatej vagy a tápszer. Ha túlságosan lecsökkentjük ez utóbbiak adagját, előfordulhat, hogy mennyiségre nem változik az elfogyasztott táplálék, mégsem fedezi babánk szükségletét. Ezzel párhuzamosan viszont fontos, hogy a hatodik hónap körül ténylegesen elinduljon a kóstolgatás, hogy 8-9 hónapos kor körül, már szívesen egyen akár nagyobb mennyiségeket viszonylag változatosan, hússal kiegészítve. A csecsemőknek minden fajta tápanyagra szüksége van, hacsak erre nincs orvosi javaslat, kerüljük a speciális diétákat! Manapság egyre több helyen találhatunk ún. növényi tejeket. Ezek nem helyettesíthetik az anyatejet vagy a tápszert!
Kerüljük az erőltetést, az erőszakos etetést, hogy a baba számára jó élmény legyen az evés, és soha ne büntessük evés megvonással.
Egy-egy gyors lefolyású betegség okozhatja a gyarapodás megállását, de a gyógyulással jellemzően a kicsik étvágya is hamar helyreáll. Amennyiben egyik hónapról a másikra stagnál, vagy főleg, ha csökken gyermekünk testsúlya, mindenképpen keressünk szaksegítséget!

Az önállósodás időszaka

Az első életév után még látványosabban lassul a növekedés, és fejlődik a mozgás. Teljesen rendben van, ha gyermekünk ebben az időszakban mintha kevesebbet enne, mint egy pár hónappal ezelőtt. Amennyiben meg van a lehetősége, hogy jelezhesse éhségét, és választhasson különféle ételek között, akkor nagy valószínűséggel elegendő tápanyag jut be a szervezetébe.
Az önállósodás kezdete, és az előrehaladás üteme nagyon egyéni jellegzetességekkel bír, a gyermek egyéni temperamentuma, a testvérek száma, a családi szokások, és a szülők lehetőségeitől függően. Vannak kifejezetten kalandvágyó gyermekek, akik szeretik megélni saját képességüket a mihamarabbi egyedüli evésben, mások komótosabban haladnak az egyedül evés felé. Bátorítsuk gyermekünket, de ne hagyjuk magára. Az evés sok koncentrációt igénylő tevékenység, elképzelhető, hogy egy-két falat után elfárad, és szívesen támaszkodik még a segítségünkre. Vannak gyerekek, akik éhségük csillapítása után már kevéssé érdeklődnek az étel iránt, szívesebben játszanak. Ilyenkor se kínálgassuk, tukmáljuk őket sokáig, és bátran fogadjuk el, hogy lehet, hogy rövid időn belül újra éhesek lesznek. Ilyenkor nyugodtan megkínálhatjuk őket egy kis zöldséggel, gyümölccsel. A túlzottan éhes gyermek közérzete rossz, nyűgös, így még nehezebb a figyelmét az evésre irányítani. Csak azért, mert az egyik étkezésen nem mutatott nagy érdeklődést a gyermekünk, ne büntessük azzal, hogy nem ehet korábban, vagy nem kaphat valamit a két főétkezés között.
Bár a testsúlynövekedés jelentősen lelassul, a testsúlycsökkenés, főleg, ha nem egy akut betegséghez kapcsolódik, továbbra is komoly figyelmeztető jel! Forduljunk szakemberhez!